Az augsburgi csata 955-ben az Augsburg melletti Lech-mezőn zajlott magyar és német seregek között.

A Bajorországban portyázó magyarok végigdúlták a vidéket, majd Augsburg alatt egyesültek, hogy megostromolják a várat. A harmadik napra virradóra tudomásukra jutott, hogy I. Ottó német király bajor, frank, szász és cseh csapatokból álló seregével együtt a város felé tart. Erre a magyarok abbahagyták az ostromot, és felkészültek a csatára. A magyar hadsereg vezére a nyugat-dunántúli magyar hadak élén Bulcsú volt, neki volt alárendelve Lél a nyitrai kabarok élén. A németek a felderítés miatt abban a hitben voltak, hogy a magyar seregek a Lech-folyó túlsó partján vannak, ám a magyarok titokban a teljes seregükkel átkeltek a folyón, és a németek hátába kerültek. Rögtön lerohanták annak hátvédjét és elzsákmányolták a málhákat. A hír hallatán I. Ottó a magyarok ellen küldte Vörös Konrád herceget egy erős lovas csapattal. A magyarok kénytelenek voltak kiállni a kézitusára, amely a nehézfegyverzetű lovagoknak volt kedvező. A németeket is súlyos veszteségek érték (maga Konrád herceg is elesett), ám a közelharcban mégis a magyarok maradtak alul. A magyarok, hogy elkerüljék a pusztulást, hátrahagyták a zsákmányt, és hazamentek. A közhiedelemmel ellentétben a magyar sereg nem szenvedett hatalmas vereséget: a magyar harcosok nagy része élve hazatért, ám a kudarc mégis elgondolkodtatta a vezetőket a zsákmányszerző hadjáratok további folytatását illetően.