A Rákóczi felkelés
I.
Lipót abszolutizmusa már 1697-ben felkelést robbantott ki Hegyalján. A
felkelést Thököly egykori tisztjei vezették. A nemesség a császárt
támogatta, így a felkelést néhány hét alatt vérbe fojtották. Az
abszolutizmus elviselhetetlen módon terhelte a lakosságot. Az egyre
súlyosodó adókivetés fô oka a spanyol örökösödési háború költségeinek
fedezése volt.
Ebben
a helyzetben robbant ki 1703-ban az Esze Tamás által vezetett tiszaháti
felkelés. A mozgalom a hegyaljai felkelés bukásán okulva a nemesség
támogatását kereste. Így került sor II. Rákóczi Ferenc és a felkelôk
követeinek találkozására.
Rákóczi Tarpán
A parasztfelkelés fônemesi vezetôt kapott. A felkelôk katonai sikerei Rákóczi oldalára állították a nemességet. Rákóczi a jobbágyok megnyerésére úgy intézkedett, hogy a harcoló jobbágyok és családtagjaik mentesüljenek a földesúri terhektôl. Az ország jelentôs része 1703-ban a kurucok kezére került. 1704-ben Rákóczit az erdélyi rendek fejedelemmé választották. Sikeres hadjáratot vezetett a magyar lakosságot pusztító rácok (szerbek) ellen.
A
kuruc hadsereg legénységét fôleg a nem nemesi rétegekbôl származó
katonák alkották. A tisztikar viszont kevés kivétellel a nemesek közül
került ki. Rákóczi megszervezte és biztosította a sereg ellátását
hadianyaggal és ruházattal.
Az szabadságharc sikereit biztosító hadseregfejlesztés elképzelhetetlen
lett volna, ha nem újul meg az önálló magyar államgépezet. Rákóczi
világosan látta a hagyományos rendi-nemesi állam alkalmatlanságát.
Központosító, az abszolutizmus vonásait hordozó államépítô
elképzeléseit igyekezett megvalósítani. Udvari Tanácsát művelt
köznemesekbôl állította össze, akik az államigazgatás ágai szerint
szakosodva készítették elô a fejedelem döntéseit. Rákóczi fenntartotta
a monopóliumokat, de nem szedetett készpénzadót. Megkövetelte viszont a
kuruc hadak ingyenes élelmezését. A pénzszükén rézpénz kibocsátásával
igyekezett enyhíteni. Eltörölte a Habsburgok által felállított belsô
vámokat.
A
szabadságharc kedvezô kölpolitikai helyzetben kezdôdött. XIV. Lajos
támogatta a Habsburgok hátában kitört felkelést. A franciák és a velük
szövetséges bajor csapatok nyugatról nyo- multak elôre, és nem látszott
lehetetlennek, hogy Ausztriában egyesülnek a Dunántúlról támadó kuruc
csapatokkal. 1704 nyarán azonban a francia - bajor csapatok
Höchstädtnél súlyos vereséget szenvedtek, és a háború menete
megfordult. A magyar hadszíntérre átcsoportosított császári haderôk
Nagyszombatnál legyôzték a kurucokat.
1705-ben
országgyülést hívott össze Rákóczi a felgyülemlett problémák
megoldására. A rendek konföderációt (szövetséget) kötöttek a
szabadságharc folytatására. Rákóczit vezérlô fejedelemmé választották.
Az Udvari Tanács helyére 24 tagú szenátus lépett jelentôs fôúri
befolyással. Gazdasági Tanács jött létre a fejedelem vezetésével a
kincstár és a hadellátás irányítására. Törvény született a szabad
vallásgyakorlatról. Lipót császár halála után remélni lehetett a
megegyezést utódjaval, I. Józseffel. Békekötés azonban nem jött létre,
mert Rákóczi ragaszkodott Erdély függetlenségéhez.
1705 végén Bottyán János (Vak Bottyán) elfoglalta a Dunántúlt. Az
1706-os év is hozott katonai sikereket, de a szabadságharc folytatása
nehézségekbe ütközött. 1707-ben újabb országgyülést hívtak össze
Ónodon. Itt felszínre kerültek a fejedelem és a rendek egy részének
ellentétei. Az országgyülés megszavazta a Habsburg-ház trónfosztását.
Elfogadták a hadikiadásokra kivetett 2 millió forint adót, amelybôl a
nemesség is részt vállalt.
A
rendek sérelmezték, hogy az ország jövedelmeivel, hadseregével a
fejedelem rendelkezik, és akaratát a hadseregre támaszkodva az
országgyülésen és a vármegyékben is érvényesíti. A nemesek
megadóztatásán kívül a földesurakat veszteség érte Rákóczi
jobbágypolitikája következtében. Rákóczi biztosította a katonáskodó
jobbágyok hozzátartozóinak adómentességét, majd a harcoló jobbágyoknak
és családjuknak szabadságot adott 1708-ban. A jobbágyok kevésnek
érezték ezeket a kedvezményeket. A szabadságharc igazi értelmét
számukra a teljes jobbágyfelszabadítás jelentette, de Rákóczi nem
gondolt erre.
Romlott
a gazdasági helyzet. A rézpénz fokozatosan elértéktelenedett.
Pestisjárvány irtotta a lakosságot. A visszaesô termelés veszélyeztette
a hadsereg ellátását. Kiütköztek a kuruc hadsereg gyengéi. A császári
csapatok egyre inkább fölénybe kerültek. Az ország mind nagyobb
területei kerültek az ellenség kezére. A kuruc hadsereg tisztikara
képzetlen, legénysége tapasztalatlan, fegyelmezetlen volt. A trencsényi
csatában (1708) a szabadságharc legerôsebb, 15000 fôs, jól felszerelt
hadserege szenvedett vereséget egy 8000 fôs császári seregtôl.
1711-re
az udvarban is felülkerekedtek a megegyezést sürgetô körök. Elôször a
háború folyamán magyar fôparancsnokot neveztek ki a császári seregek
élére gróf Pálffy János személyében, aki hamarosan tárgyalásokat
kezdett Károlyi Sándorral. Rákóczi eközben Lengyelországba ment Péter
cárhoz segítségért. Sem
Károlyi, sem Pálffy nem akarta, hogy az abszolutizmus megsemmisítse a
magyar rendek kiváltságait. Károlyi elérte, hogy a békekötés
közkegyelmet adjon mindenkinak. A szabadságharcban résztvevô nemesek
visszakapták birtokaikat. A szabadságharc célja, a függertlen magyar
állam megteremtése meghiúsult. Nem válhattak szabaddá a kuruc hadsereg
jobbágykatonái. 1711. április 30.-án Szatmáron aláírták a békét. Másnap
a majtényi síkon a kuruc csapatok letették a fegyvert. Károlyi
tisztességes békét kötött. Ezt azonban nem érhette volna el a
szabadságharc nyolcéves erôfeszítései nélkül. Rákóczi nem fogadta el a
békét a neki felkínált kegyelem ellenére sem. Az újrakezdés reményében
ment Franciaországba, majd Törökországba. Itt érte a halál a rodostói
számüzetésben 1735-ben.A
szabadságharc külpolitikailag elszigetelôdött. A franciák vesztésre
álltak a spanyol örökösödési háborúban. Segélypénzeik 1710 után
megszüntek. Rákóczi 1710-ben I. Péter cárral kötött szövetséget, de
1711 után az oroszoknak fontosabb volt a jó viszony a Habsburgokkal,
ezért a kuruc állam tôlük sem számíthatott segítségre. A háború
folytatásának feltételei 1711-re gyakorlatilag megszüntek.