Magyarországról dióhéjban

A kiegyezés, avagy osztrák-magyar kiegyezés a Habsburg uralkodóház, pontosabban annak feje, I. Ferenc József és a Deák Ferenc vezette magyar tárgyalódelegáció között 1867 elején

született megállapodások összefoglaló elnevezése volt, amik az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság között fennálló politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat rendezték.

Ez magyar részről négy törvényt jelentett (1867. évi XII., XIV., XV. és XVI. törvénycikk), amiket 1867. március 20-án fogadott el a pontosan egy hónappal korábban, február 20-án alakult

Andrássy-kormány beterjesztése nyomán a magyar országgyűlés. Andrássy kormánya egyben az első felelős magyar kormány volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta.

Az érvénybe léptetéséhez Ferenc Józsefnek szentesítenie kellett ezeket, aki a fennálló viszonyok miatt erre csak akkor volt hajlandó, ha Magyarország királyává koronázzák (ami a forradalom miatt elmaradt). Ez alapján Ferenc József 1867. június 8-án Magyarország királya lett. A Mátyás-templomban tartott eseményen a magyar rendek egyfajta gesztusként még feleségét, Erzsébetet is megkoronázták. Ferenc József ezután magyar részről 1867. július 28-án szentesítette a törvényeket, hivatalosan is létrehozva egy paritás elvű alkotmányos monarchiát, melynek neve Auszria-Magyarország, vagy magyarosan Osztrák–Magyar Monarchia lett.

A megállapodás értelmében az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után tizenkilenc évvel az áprilisi törvények gyakorlatilag mindegyike, valamint a 12 pontból 10 (a nemzeti őrsereg és a nemzeti bank kivételével) újra törvényi erőre emelkedhetett. Praktikusan szemlélve ha kompromisszumokkal is, de végső soron a forradalom 1848-as állapota győzött a tárgyalóasztalnál. A 12 ponton végighaladva megszűnt a kemény osztrák sajtócenzúra, Buda-Pesten megalakulhatott az Andrássy-kormány (a felelős minisztérium), Pesten, a Sándor utcában rendezkedett be a népképviseleti országgyűlés (ami 1865-ben kezdte máig is folyamatos működését), a törvény előtt újra egyenlőek lettek a különböző keresztény felekezetek és a különböző származásúak, újra bevezették a közteherviselés fogalmát (azaz mindenki fizet adót), bizonyos megkötésekkel ugyan, de újra felállhatott az önálló Magyar Honvédség és a magyar parlament ajánlhatta meg a közös hadseregbe az újoncok szá

mát, az esetlegesen még börtönben lévő politikai foglyokat pedig elengedték, egyúttal általános amnesztiát is hirdettek a külföldön maradottaknak, amennyiben visszatérnek (ezzel pl. Kossuth Lajos nem élt). Ezeken felül újra Magyarországhoz csatolták Erdélyt és a Partiumot, valamint a magyar tengermelléket (azaz Fiumét, amit végül a magyar–horvát kiegyezés szentesített). A pontok közül egyet, az úrbér, valamint az ősiség eltörlését Ferenc József jóváhagyta a forradalom leverése után, ahogy a jobbágyfelszabadítást is, így azok már a tárgyalások kezdetén is érvényben voltak.

Magyarország a perszonáluniót (a két államnak ugyanaz a feje) leszámítva gyakorlatilag teljesen önálló, szuverén állam lett ismét; a külügy, a hadügy, illetve az ezekhez kapcsolódó pénzügyek kezelésére létrehoztak egy közös külügy-, közös hadügy- és közös pénzügyminisztériumot. Ezek függetlenek voltak mind az osztrák, mind a magyar pénzügy- és hadügyminisztériumoktól ellenben szabályozás helyett szinte kizárólag csak koordinációs feladatokat láttak el. A hadseregek főparancsnoka Ferenc József lett, a monarchiát pedig csak és kizárólag a közös külügyminisztérium képviselthette külföldön (vagyis tulajdonképpen ez volt az egyetlen valódi minisztérium a háromból).

A jogi és politikai kapcsolatokkal ellentétben a gazdasági kiegyezésről úgy rendelkeztek, hogy azt tíz évente kötelezően meg kellett újítani Ausztria és Magyarország között.

A kiegyezés tartalma

Ferenc József előszentesítési jogot kap, vagyis törvényjavaslatot csak az ő egyetértése mellett lehet a Parlamentnek benyújtani.

A miniszterelnököt a király nevezi ki a parlament ajánlása alapján (1867/XII. tc.).

Az ország, önállóságot kap minden téren, 2 kérdéskört kivéve (külügy, hadügy, illetve ezek pénzügyei).

A hadsereg parancsnoka a mindenkori uralkodó, jelen esetben Ferenc József.

Az újoncmegajánlás a kormány kezében maradt.

Vannak olyan ügyek, amelyekben együttes minisztériumokat állítanak fel, ilyen a külügy (Osztrák–Magyar Külügyminisztérium), a hadügy, illetve az ezek pénzügyeit intéző Osztrák-Magyar Pénzügyminisztérium)

A pénzügyekről külön „gazdasági kiegyezés” született.

A két ország évente közös bizottságot hív össze közös ügyeik érdekében (egyik évben Bécsben, másik évben Pesten).

A kiadásokról kvóta alapján osztoznak, amelyet 10 évente újratárgyalnak (itt meghatározott 30%-70% arány) (1867/XIV.tc). A kvótával Magyarország részt vállalt az osztrák államadósságból is.

Az országok között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre (1867. évi XVI. tc.)

Közös súly- és mértékrendszert vezetnek be.

Közös fizetőeszközt vezetnek be (korona).

A posta- és a távírdaügyet szinkronizálják.

A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is.

A horvátokkal is megkötik a kiegyezést, szabadon működhet a horvát parlament, a szábor és önállóságot kap a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.)

Az Eötvös József által javasolt nemzetiségi törvény:

az alsó- és középfokú oktatást támogatja;

nyelvhasználatot biztosítja ott, ahol megfelelő a nemzetiségek aránya;

bizonyos mértékű kulturális autonómiát biztosított.