Az 1930-as évekre, Magyarországra külpolitikája mindinkább a németekhez igazodott. A közvélemény is jobbra tolódott: újabb zsidótörvények születtek, a 39-es választásokon előretörtek a nyilasok. Mivel Imrédy Bélának (1938-39) nem sikerült a német orientációt csökkentenie, így lemondatták.
Horthy gróf Teleki Pált (1940-41) bízta meg kormányalakítással. Teleki fő törekvése az önálló magyar politizálás lehetőségének fenntartása volt, azonban sem a bel-, sem a külpolitikában nem tudott az Imrédy által kijelölt útról letérni.
Hitler segítségével az I. Bécsi döntés (1938. nov. 2.) értelmében visszakaptuk a Felvidék határ menti területét, közel 12000 km2-rel bővült az ország területe, melynek lakossága 50-60%-ban magyar volt.
1939. május 5-én a parlament elfogadta a II. zsidótörvényt. A törvény már faji ás vallási alapon ítélte el a zsidókat. Foglalkozástól függően a 20%-os küszöböt lekorlátozta 6%-ra.
1939 májusában tartották a Horthy- korszak utolsó választását, a kormánypárt ismét többséget szerzett, azonban új jelenségképp előretörtek a nemzetszocialisták.
Lengyelország lerohanásakor a Teleki- kormány igyekezett kívül maradni a háborún. Ennek értelmében fegyveres semlegességi politikát követett. 1939. március 15-én elfoglaltuk Kárpátalját, miután Hitler bevonult Prágába. Magyar sikereknek könyvelték, de nem az volt.
1940-ben a második Bécsi döntés újabb területet csatolt az országhoz. Visszakaptuk Észak- Erdélyt és Székelyföldet. Az etnikai revízió 51%-a megvalósult. 
E következményeképp Magyarország még jobban elkötelezte magát a Németország mellett. Magyarország csatlakozott az ún. háromhatalmi egyezményhez (1940. november), s hozzájárult a német csapatok áthaladásához az ország területén Romániába. A németeknek Románia a kőolajmezők birtoklása miatt volt fontos.
Hitler üzent Horthynak, hogy Magyarország engedje át a felvonuló német csapatokat és vegyen részt a Jugoszlávia elleni hadjáratban, cserébe elismeri a magyar vezetés délvidéki területi igényeit. Horthy igent mondott, s így 1941. április 11-én Magyarország bekapcsolódik a Jugoszlávia elleni háborúba egyúttal a II. világháborúba (1939-45). A Délvidéket megszállják a csapatok, bár történelmi, etnikai revízió nem történt. Teleki a magyar részvételt nem vállalta, ezért 1941. április 3-án öngyilkos lett.
A Barbarossa-terv elindításakor Németországot román és szlovák csapatok támogatták, de Magyarország nem. 1941. június 26-án felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassa városát. Horthy és az új miniszterelnök, Bárdossy László megítélése szerint csakis a szovjetek lehettek. Ezért Bárdossy hadat üzent a Szovjetuniónak. Ezt követően a brit kormány Magyarországnak, Magyarország pedig az Egyesült Államoknak üzent hadat.
A munkaszolgálatos zsidók már 1941 nyarától érezhették a háború borzalmait. Azonban Magyarország a „béke szigete” volt, mivel a háború nem érződött és a háborúellenes mozgalmak támogatottsága is csekély.1941 második felében az ún. gyors hadtest alakulatait kivezényelték a keleti frontra. Mindez a német Ribbentrop követelése volt. Igen hamar bebizonyosodott, hogy a magyar hadsereg felszereltsége és kiképzettsége hiányos. Pedig a győri program modernizálta a haderőt, de felzárkóznia nem sikerült az utódállam haderejéhez. Így az alakulatokat azonnal visszavonták.A német nyomásnak engedve a magyar kormány vállalta, hogy 200.000 katonát küld a frontra. Voronyezs térségében, a Don folyó 200 km hosszú kanyarulatában a szovjet csapatok támadást indítottak (1943. jan. 12.), és két hét leforgása alatt felmorzsolták a magyar haderőt.
1942 elején Horthy Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnöknek. Feladata egy óvatos külpolitikai fordulat előkészítése volt. Horthy és Kállay azonban a saját minisztereiben sem bízhatott. Nekik gazdasági kötődésük volt Gömbös Gyulához (1932-36) és 1934-től már politikai is. Kállay nyilvánosan németbarát tevékenységet folytatott, eközben titokban újabb és újabb gesztusokat tett a szövetségesek felé. Ezt nevezzük Kállay- kettősnek, vagy hintapolitikának.
Az elsőrangú német hírszerzés azonban pontos információval rendelkezett a titkos tárgyalásokról, amik 1943 szeptemberében Isztambulban folytak Magyarország és Anglia között.
A németek már 1943 végén kidolgozták Magyarország katonai megszállásának tervét (Margaréta-terv), melyet 1944. március 19-én végre is hajtottak, Horthy nem állt ellen, hajlandó volt miniszterelnökké kinevezni a németek emberét, Sztójay Dömét. Ezek után a szövetségesek úgy tekintettek Magyarországra, mint Németország utolsó csatlósára. Megkezdődött a politikai pártok felszámolása és a politikai ellenfelek üldözése. A megszállás ideje alatt Hitler Klessheimbe hívatta Horthyt. Így nem volt egységes vezetés a németek bevonulása alatt Magyarországon.1944 tavaszán a németek, a magyar hatóságok közreműködésével közel félmillió vidéki zsidó vagy annak nyilvánított magyar állampolgárt deportáltak és gyilkoltak meg. A budapesti deportálásokat Horthy leállította. Ezzel párhuzamban történtek a szövetséges bombázások is. A normandiai partraszállással (1944. jún. 6.) párhuzamban Horthy háborús bűnös lesz.
1944. augusztus 23-án volt egy sikeres román kiugrási kísérlet Lakatos Géza későbbi miniszterelnök előkészítésével. 1944. szeptember végétől a trianoni Magyarország területén van a Vörös Hadsereg. 1944. október 11-én Moszkvában fegyverszüneti megállapodást kötött a magyar küldöttség. 1944. október 15-én a rosszul előkészített Horthy kiugrási kísérlete összeomlott, s a németek Szálasi Ferenc nyilas kormányát juttatták hatalomra. A nemzetvezető és kormányfő pozícióját betöltő Szálasi bevezette az általános hadkötelezettséget (17-70 év). Kormányzása alatt a GDP 40%-a elpusztult (anyagi erőforrások).
1944 szeptemberétől a harcok már Magyarországon zajlottak. Budapest ostroma csaknem három hónapig tartott (1944. dec. 22/24-1945. febr. 13.).
Véglegesen 1945. április 11-én verték ki Magyarországról a német csapatokat.
Magyarország vesztesége a második világháborúban (forrás: MEK)
A nemzeti vagyont ért károk összességében 1944–1945-ben mintegy 22 milliárd (1938-as vásárlóerejű) pengő tettek ki, ez az 1938. évi nemzeti jövedelem több mint ötszöröse, a nemzeti vagyon kb. 40%-a. A német és nyilas kiszállítások, valamint a szovjet és román csapatok rekvirálásai és pusztításai következtében a harcok során keletkezett károkkal csaknem azonos értékű vagyon ment veszendőbe. A közlekedés szenvedte a legsúlyosabb veszteségeket. A sínhálózat 40%-a elpusztult, a vasúti járművek nagy részét elszállították. A gyáripar 54%-a, a mezőgazdasági vagyon 20%-a veszett el. A lakóházakban esett kár a háborús anyagi pusztulás 18%-át tette ki.
Magyarország embervesztesége a harmadik-negyedik a világ országainak sorában, ha az akkor adott államterületen élt lakosság számához viszonyítottan százalékosan adjuk meg. 
Eszerint a legnagyobb veszteséget Lengyelország szenvedte el, azt követte a Szovjetunió, majd (az egyes kutatóknál váltakozó sorrendben) Magyarország és a Német Birodalom. Magyarország embervesztesége a statisztikai adatszolgáltatás 1944 őszétől 1945 tavaszáig tartó szünetelése miatt pontosan nem állapítható meg. A katonaveszteség 340–360 ezres. Az ország jelenlegi területén a légitámadások és a földi harcok következtében a Központi Statisztikai Hivatal 1945. júniusi felmérése szerint 45 ezer polgári személy vesztette életét. A háborús többletveszteség figyelembevételével a polgári áldozatok száma (a zsidóság nélkül) 80–100 ezer. A visszacsatolt területek polgári veszteségeiről, a jugoszláv partizánok és a román Maniu-gárdisták által meggyilkoltak számáról nincsenek hiteles adatok. Szovjet fogságba 600 ezer magyar állampolgár került, legalább 20%-ban polgári személy. Az elhurcoltak és a hadifoglyok közül 200 ezren haltak meg a szovjet táborvilágban. 1944-ben összesen hozzávetőleg 500 ezer magyar illetőségű zsidót deportáltak, közülük 360 ezer a gázkamrák és a kényszermunka áldozata lett. Az 1941. évi első galíciai deportálás, az újvidéki razzia, a munkaszolgálat és a nyilas vérengzés következtében további 50–100 ezer fő vesztette életét. A magyar zsidó áldozatok száma 410–460 ezer fő. A cigányüldözés áldozatainak száma is több ezerre tehető. Magyarország összvesztesége az 1941–1944. közötti államterületen hozzávetőleg 830–950 ezer fő. A háború áldozatai közé tartoznak a hontalanná vált menekültek tömegei is. Csehszlovákiából 120 ezer, Romániából 100 ezer, Kárpátaljáról 20 ezer, Jugoszláviából 65 ezer magyar érkezett a jelenlegi területre. Az 1946. évi csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény következtében 60 ezer szlovák költözött Csehszlovákiába. A Magyarországról kitelepített németek száma 190 ezer. Nyugaton 1944–47. között kb. 200 ezer magyar telepedett le véglegesen.
