A Magyar himnusz, Szózat, Bánk bán, Bánk nagyáriája és Tiborc panasza
Magyarországnak a 19. századig nem volt „kanonizált" himnusza. A katolikus magyarság egyfajta néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Ezek mellett a nemzeti összetartozást fejezte ki a – hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is.
1797-ben Joseph Haydn Leopold Haschka versére megalkotta a Gott erhalte Franz den Kaiser kezdetű osztrák császárhimnuszt, amely természetesen az egész császárságban, így Magyarországon is a hivatalos himnusszá vált. Az volt akkor is, amikor 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén befejezte a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című, nyolc versszakos költeményét. A vers öt évvel később jelent meg.
Vörösmarty Mihály Szózatának Egressy Béni által történt eredményes megzenésítése (1843) után Bartay Andrásnak, a pesti Nemzeti Színház igazgatójának támadt az az ötlete, hogy az osztrákok Gott erhalteja, vagy a britek God save the Kingje példájára a magyaroknak is legyen néphimnusza. A pályázatot Garay János lapjának, a Regélő Pesti Divatlapnak a 1844. március 3-i számában hirdette meg. „...ez évben 20 arany pálya díjt tűz ki a' legjobb népmelódiáért - Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve... Beküldésének határnapja 1844. május 1ső napja..." Az új nemzeti himnusznak tehát nem csupán szépnek, zeneileg értékesnek, hanem a tömegek által is könnyen énekelhetőnek kell lennie.
A zsűri 1844. június 15-én hozta meg döntését a jeligével beküldött, anonim pályázatokról. A nyertes az előző évben bemutatott Hunyadi László című opera szerzőjének, Erkel Ferencnek (1810-93) az alkotása volt. Erkel műve mellett hat pályamű kapott dicséretet, – többek közt a Szózat sikeres megzenésítésével korábban első díjat nyert Egressy Béni is.
A Himnusz eredetileg egyébként nem is volt olyan szomorú darab, mint ahogy ma ismerjük. Még 100 évvel ezelőtt is jóval gyorsabb, majdhogynem mulatós ritmusú volt, a húszas években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követően.
Az első helyezett Himnuszt és a dicséretet nyert műveket a pesti Nemzeti Színház ének- és zenekara egy színdarab előadása előtt és az egyes felvonások közt 1844. július 2-án mutatta be. A legnagyobb tetszést, a közönség tapsviharát Erkel műve váltotta ki. A publikum tehát ugyanúgy döntött, mint a szakemberekből álló bizottság.
A Kölcsey-Erkel-féle Himnusz 1844. augusztus 10-én szólalt meg először nyilvános ünnepségen, az óbudai hajógyárban, a Széchenyi nevű gőzös vízrebocsátásánál. Még ez év szeptemberében megjelenik nyomtatásban a kottája – Deák Ferencnek ajánlva. Ez lehetővé teszi a mű országos elterjedését. Hivatalos állami ünnepen 1848. augusztus 20-án hangzik fel először a budavári Mátyás-templomban.
A szabadságharc leverése után viszont csak elvétve szólalhatott meg a Himnusz. Ismét a Gott erhalte-t erőszakolják a nemzetre. Csak 1903-ban sikerült törvényileg elfogadott himnusszá válnia az Erkel-műnek.
A II. világháborút követően a magyar címert „szovjetesítették”, a Himnuszunknak viszont nem tudtak ártani, bár megpróbálták. Révai József és Rákosi Mátyás tervbe vette, hogy Illyés Gyulával új himnusz-szöveget írat, és azt Kodály Zoltánnal megzenésítteti, ám nem sikerült átverniük ezt az akaratukat. Illyés nem vállalta, a kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!”. Hogy miért hagyták annyiban ezt a szembeszegülést, nem tudni, minden esetre maradt a „régi" Himnusz. Igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.
Az 1956-os szabadságharcnak szinte zenei szimbóluma volt a Himnusz, a Szózat, a Boldogasszony anyánk és Beethoven Egmont-nyitánya. A Kádári adminisztráció aztán már elfogadta a Himnuszt és a Szózatot, ami persze legtöbbször a szovjet himnusszal és az Internacionáléval együtt szólalt meg.
Kölcsey Ferenc – mintegy 30 nyelvre lefordított – művét 1989 őszén vették a hatóságok jogszabályi védelem alá, az alkotmány szövegének része lett a Himnuszra való utalás. A Himnusz szövegének születésnapja pedig egy 1989-es kormányhatározat alapján a Magyar Kultúra Napja is egyben.
2006. május 7-én Budakeszin felavatták a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, többmázsás, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.
Az új magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz: a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a költemény kottái.
forrás: National Geographic
A Himnusz eredeti kottája
Vörösmarty Mihály 1836-ban írta meg versét, majd a költeményre Egressy Béni írt zenét 1843-ban, amikor annak megzenésítésére Bartay András, nemzeti színházi igazgató pályadíjat tűzött ki. A mű ősbemutatójára 1843. május 10-én került sor a Nemzeti Színházban. A Szózatot második himnuszunknak is nevezik. Sokáig vita tárgya volt, hogy a Himnusz vagy a Szózat legyen a nemzeti himnuszunk.
Vörösmarty Szózata hasonló gondolatokat vet fel, mint Kölcsey Ferenc
versei, sőt, mintha az ő gondolatmeneteit folytatná, de hangvétele merőben más: míg a Himnusz egy ima, a Szózat sokkal inkább szónoklatnak hat, az elbeszélő szónoki szerepben beszél és a hallgatót/olvasót szólítja meg; valamint a Himnuszban az ima szinte könyörgéssé válik az utolsó versszakban, a Szózat sokkal lelkesítőbb, sokkal határozottabb, hazaszeretetre és hűségre ösztönzőbb. De számol a Himnusz aggodalmaival, s lehetőségnek látja a nemzethalált is: „Vagy jőni fog, ha jőni kell, a nagyszerű halál”. Ugyanakkor lehetségesnek látja a jobb kor eljövetelét is „vagy jőni fog egy jobb kor". Figyelembe veszi a Huszt figyelmeztetését is: „messze jövendővel” veti össze a jelent. A költeményben a múlttal három, a jövővel hat versszak foglalkozik.
A szózat énekkari kottája
Bánk bán (rövidített, feliratozott változat)
Erkel Ferenc: Bánk bán -Bánk nagyáriája (Simándy József) ésTiborc panasza(Solti Bertalan - énekhangja Melis György - és Simándy József)
Bánk bán a címe Erkel Ferenc egyik operájának, amelynek egy részletét (a Tisza-parti jelenetet) 1861. január 6-án, Pesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében adták elő egy koncertelőadás keretében, majd a teljes mű bemutatója 1861. március 9-én zajlott a Nemzeti Színházban.Szövegkönyvének írója Egressy Béni. Irodalmi előzménye Katona József azonos című drámája, mely a szövegkönyv alapjául szolgált.
Az opera alapjául szolgáló mű letöltése ----- Katona József: Bánk Bán
Szereplők:
BÁNK BÁN, Magyarország nagyura
MELINDA, a felesége
OTTÓ, Berchtold herceg fia, Gertrud öccse
TIBORC, paraszt
PETÚR BÁN, Bihari főispán
GERTRUD, királyné
BIBERACH, kalandor lovag
II. ENDRE, magyar király
EGY KIRÁLYI TISZT
ZÁSZLÓS
Első felvonás
II. Endre hadjáratot vezet távol országától,távollétében Bánk bán képviseli. A királyné és hívei két kézzel szórják a pénzt és a nép egyre nagyobb nyomorban él. Petur bán társaival összeesküvést tervez, melybe be kívánják vonni Bánkot is, ki titokban visszatér a várba. Megismervén a főurak tervét, elutasítja azt. Közben Ottó herceg Melindára, Bánk feleségére vetette ki hálóját. Melinda mindvégig kitart szava mellett hogy ő csak Bánkot szereti. Egyszer Bánk meglátja hogy Melinda és Ottó beszélgetnek, de nem hallja őket, ezért úgy gondolja,hogy a felesége már nem szereti őt.
Második felvonás
Bánk az ország nyomorán kesereg.Ekkor éri a hír, Ottó terve sikerrel járt, Melindát meggyalázta. Bánk haragja először felesége ellen irányul,de aztán rádöbben a felbujtó és az ország minden nyomoráért felelőssé tehető királyné bűnösségére, ezért szobájába indul, hogy felelősségre vonja. Melindát és gyermekét Tiborcra bízva. Gertrúd és Bánk között heves szópárbaj alakul ki.Sarokba szorított helyzetében a királyné tőrt emel az ország nádorára. Bánk kicsavarja kezéből a tőrt és leszúrja Gertrúdot.
Harmadik felvonás
Eközben Tiborc nem tudja megakadályozni, hogy Melinda gyermekével együtt a habokba ne vesse magát. A királyt hazatérvén a hadjáratból felesége ravatala fogadja. Bánk bátran előáll, s elmondja ő a tettes.Ekkor gyászmenet érkezik,amely Melinda és gyermeke holttestét hozza. A királynak nem kell bosszút állnia, megtette ezt helyette a sors.
Ez a harmadik olyan zenemű, ami megdobogtatja minden magyar szívét és sokaknak könnyet csal a szemébe.
1978 március 15.-én elmentem megnézni a művet az Erkel-színházban. Ahogy a kavargó tömeg duruzsolásából kivettem, sok idegenbe szakadt hazánkfia volt jelen. A második felvonás első jelenete Bánk nagyáriája. Simándy a szokott stílusában, gyakorlatilag lehengerelte a hallgatóságot. Természetesen visszatapsolták, miközben virágokat dobáltak a színpadra. Az ismétlés után, a virágözön folytatódott és Simándyt újra visszatapsolták. Negyedszerre már nem tudta elénekelni, mert elcsuklott a hangja a sírástól. Csaknem térdig állt a virágban. Örök emlék ez nekem és azoknak, akik akkor voltak oly szerencsések, hogy jelen lehettek eme rendkívüli előadáson.
Végezetül álljon itt egy különlegesség is. Kovács József, akit elsősorban táncdalénekes, illetve operetténekesként ismerünk, Bánk nagyáriáját énekli.
forrás: Wikipédia
