A honfoglalás

Az 5. századóta az eurázsiai sztyeppén a keletről nyugatra mozgás volt a jellemző. Ez hozta a hunokat, avarokat, onogurokat és a magyarokat isEurópába, végültörvényszerűen mind aKárpát-medence területénjutottak a legnyugatabbra.A hadászati tényezőkön túl anépek, így a magyar honfoglalástmegelőzően a besenyők és úzok nyugatravonulásának gazdasági okai islehettek, nevezetesen a legelők megfogyatkozása, amitelőidézhetett a szárazabb vagy hidegebbéghajlat, vagy a sikeresállattenyésztés nyománbekövetkezett demográfiai robbanás is,végeredményben mindkét esetben arelatív túlnépesedés.670 körül a Fekete-tengertől északra levősztyeppén nagy változásoktörténtek. Felbomlott az onogur-bolgár birodalom,amelyik alapítójának, Kuvratnak ahalála után fiaiirányítása alatt állt. Az őviszályukat kihasználva a kazárokés magyarok benyomultak területükre, abolgárok több csoportra szakadtak. A volgaibolgárok Kotragvezetésével északkeletre a Volgavidékére, a dunai bolgárok Aszparuhvezetésével délnyugat feléa Duna vidékére, egy másik csoportjukpedig Kubervezetésével aKárpát-medencébeköltözött, ahol az Avar Birodalomhűbérese lett. A magyarok ekkor foglalták elEtelközt, a nagyjából a Dunaés a Dnyeper közé eső területet.

Elképzelhető,hogy az ekkor szétvándorlóbolgárokkal kisebb magyar csoportok is tartottak. Ezttámasztja alá a Julianus barátáltal 1235-ben megtalált Magna Hungaria VolgaiBolgárország mellett. 922-ben őket nevezte ibnFadlán baskíroknak. De az is lehet, hogy ez a bolgárokhoz csatlakozáscsak később, a kazároknak az araboktólelszenvedett 737-es veresége utántörtént, amikor a bolgárokészakabbra húzódtak,távolabb a kazárfennhatóság alól.Egyes elképzelések szerinthasonlóképpen a bolgárokhozcsatlakozott magyar csoportok bevándorlása islehet a 670-ben a Kárpát-medencébenrégészetileg megfigyelhető etnikaiátrendeződés, a griffes-indásokmegjelenése mögött.Az írásos forrásokban a magyarok839-ben jelennek meg, amikor bizánci forrásszerint az Al-Dunánáltartózkodtak  és bolgárfelkérésre Bizánc ellen vonultak. Amagyarok ekkorra erősödtek meg annyira, hogy véglegelszakadjanak a kazár befolyás alólés teljesen önállópolitizálásba kezdjenek.Valószínűleg azértépítették a kazárok Sarkelerődjét 838-ban a Don alsófolyásánál, hogybiztosítsák határukat a magyarokfelé.862-nél jegyezte be Hinkmar reimsi érsek a SzentBertin-kolostor évkönyvébe, hogy akorábban ismeretlen Ungriis NémetLajoskirályságátpusztították. Német Lajos fia,Karlmann bajor király 861-ben kelt fel apja ellen, amibenLajos hűbérese Rasztiszlavmorva fejedelem istámogatta. Rasztiszlavszövetségeseiként jelentek meg amagyarok. Rasztiszlav kihasználta a frankbelháborút az elszakadásraés 862-ben az addigi frank papok helyettBizáncból kérthittérítőket. Szent Cirill és SzentMetód 863-ban érkeztek meg.881-ben a magyarok és a kabarok Szvatoplukmorva fejedelem szövetségesekéntBécs alatt harcoltak a keleti frankok ellen. Ebben az időbenEtelköz kezdett egyre szűkebb lenni a magyaroknak. Regino prümi apát908-ban befejezett krónikája szerint a magyarokterülete túlnépesedett. Mivel a ruszokOlegvezetésével megszálltákKijevet, az Al-Dunánál ott volt a dunaibolgár állam, keletre a sztyeppénegyéb népek, aKárpát-medence felélátszott lehetőség a terjeszkedésre.A 890-es évekre a magyar törzsi vezetőkEtelköz felől egyre inkább nyugatiirányban kezdtek orientálódni. 892és 895 között rövid idő alattháromszor is megfordultak a magyar hadak a Balkánés a Kárpát-medenceterületén. A Fuldai Évkönyvszerint 892 nyarán segítette meg egy magyar seregArnulf keleti frank királyt, aki engedetlenkedőhűbéresének, Szvatoplukmorvafejedelemnek az országába indítottbüntető hadjáratot. A magyarok 892júliusában négy hétigpusztították Morvaországot. Atörténetírás egyrésze ezt tekinti a honfoglalásvalószínű kezdeti időpontjának, mivelekkor a Kárpát-medence keletirészét valószínűlegmegszállták a magyarok, és egyessegédnépek (kabarok, székelyek) nemvonultak vissza, hanem esetleg itt át is teleltek, de erreközvetlen bizonyíték mindenesetre nincs.A 16. századi humanista, Johannes Aventinus – akitalán azóta elveszett régikrónikák alapján dolgozhatott– írja, hogy 892-ben a birodalmigyűlésen, ahol Szvatoplukot ellenségneknyilvánították, résztvettek a magyarok királyának, Cusalánakkövetei és ekkor a magyarok megkaptákDaciat (azaz Erdélyt), mintmegtámadható éselfoglalható területet.893 tavaszán I.Iszmail bin-Ahmedemír, a buharai központú Számánidaemirátusuralkodója hadjáratot indított a tőleészakra a Szir-darján túlélő úzok ellen. Fogjul ejtette az úzfejedelemnőt, a katuntés rengeteg rabszolgát, állatotvalamint kincset zsákmányolt. Azúzokat keleti szomszédaik ismegtámadták, ezért csak nyugatravonulhattak. Kárpótlásulrátámadtak a tőlük nyugatraélő besenyőkre, elszedték állataikatés legelőiket. 894-ben a besenyők átkeltek a Volgán,és megjelentek Európában, a magyaroketelköziszállásterületénekközvetlen keleti szomszédjaként. Ebbenaz évben a magyarok a dunai bolgárok ellenvezettek hadjáratot, amelynek vezetője Árpádfejedelem fia, Liuntikavolt.894-ben a magyarok Szvatoplukkal kötöttekszövetséget, melynek emlékétfeltehetően a 14. századi magyarkrónikábanmegörökített, ún. Fehérló-monda őriztemeg. A megállapodásértelmében a magyar és a morva seregekegyüttesen rohanták meg Arnulf pannóniaitartományát, a források szerint komolypusztításokat okozva ezzel. Feltehetően ez asegítségnyújtás, illetveSzvatopluk halála is hozzájárultahhoz, hogy a morvák, még az évőszén békét kötötteka frankokkal. Az akkori kor felfogása szerint az egyikfél halála esetén amegállapodásokérvényüket vesztették. Afejedelmi címörökléséértkét testvért, II. Mojmírés II.Szvatoplukvetélkedett, ez a későbbiekbenelősegítette a magyar terjeszkedést.A Fuldai Évkönyv beszámol a magyarokpannóniai hadjáratárólés a hatalmas pusztításról.Szvatopluk azonban még a hadjárat előtt meghalt,halálát a Fuldai Évkönyvelőbb említi. Egy feltevés szerint a magyarok(főleg kavarok) értesülve Szvatoplukhaláláról nem vonultak vissza aKárpát-medencéből, hanem a Felső-Tiszavidékén teleltek át. Biztosan annyittudunk, hogy 894 őszén a keleti frankok és amorvák békétkötöttek.

Afrank-morva békekötés után anyugat felé tekintő magyar törzsfőknekúj katonai szövetségest kellettkeresniük maguknak. Erre nem sokáig kellettvárni: 895-ben a bizáncicsászár követe jelent meg Árpádés Kurszán vezériszállásán, hogysegítséget kérjen az új,energikus bolgár cár, Simeonellen folytatott háborúhoz. A Dunán Eusztháthiosz tengernagyáltal a bizánci flottávalátszállított magyaroklerohanták a bizánciak ellen hadakozóbolgárok országát, majd aforrások szerint legalább kétcsatában az ellenük vonuló Simeon bolgár cárseregét is legyőzték. Előszörfeltehetően Preszláv- Mundragakörnyékén, majd Disztra(Szilisztra) váránál. A Mundragavárába zárkózóSimeon hamarosan békét kötött abizánciakkal, akik visszavonultak. Simeon ekkor a magukramagyarok ellen vonult és egy nagy csatábanlegyőzte őket. A Fuldai Évkönyv csak erről aharmadik csatáról számol be, amibenSimeon maga is 20 ezer lovast vesztett.Az Etelközbenmaradt magyarokat közben besenyő támadásérte. A két oldalról jövőtámadás harapofogóba vette amagyarokat és ez Etelközfeladására és a nyugat feléhúzódásra késztette őket.Kisebb csoportjuk ekkor mehetett délre (a Kumaés Terekfolyó vidéke, ill. a Kaukázus)felé. A keleten maradtakat ezen a déliterületen írta le később Al Bakri,Gardizi,stb.A honfoglalás pontos menete és időrendje nemismert, de a leírt 895-ös eseményekhatására történt 900 előtt,amikor újra hallunk a magyarokról. Úgytűnik, hogy a Kárpát-medemcébebevonuló magyarok nem ütköztekszámottevő ellenállásba ésa besenyőkkel vagy bolgárokkal sem tudunk újabbcsatáról ebben az időben, ami a rendezettáttelepülés mellett szól,amivel az ellenséges szomszédok ismegelégedhettek. A legújabbrégészeti kutatások szerint nemvonultak vissza teljesen a Kárpátokmögé, az új védvonal aKárpátok előterében volt. Erre utalnaka Przemysl, Lviv, Dnyeszter- és Prut-menti valamint Bukarestközelében feltárt sírok.A magyar törzsek létszámátkb. 400 ezer főre teszik ekkoriban, ennek katonai hadereje kb. 70 ezerfőre tehető. A bizánci szövetségbenvégrehajtott bolgár hadjárat, melynekfeladata a Kárpát-medencemegszállásánakelőkészítése, és azészak-nyugati bolgár tartományokmeghódítása, mindösszekét törzs katonaipotenciálját, azaz mintegy 20-25 ezer harcostfoglalt le. Az egyes törzsek védelmi erői(ún. gyepűvédők) különben semvettek részt hadjáratokban. Megfelelővédelmi erő egy esetlegesbesenyőtámadásra rendelkezésreállt tehát. Azt is figyelembe kell venni, hogytöbb száz ezres tömeg(köztük arányosmértékben öregek, betegek, gyerekek,és állapotos nők) nem menekül"rendezetlenül" ezer kilométertlóháton, kocsikon, kordékon. Egy ilyenáttelepülés tervezéstigényel ésfelkészülést, takarmányt,tartósított élelmiszereket,sót, stb. Az ellentmondás lehetségesfeloldása, hogy a„menekülés” inkábbtervszerű kiürítés lehetett abesenyőktől tartva, akiknek támadása ahátramaradottakat érhette az Etelközben.

Erdélyben amagyarok a KépesKrónikabejegyzése szerint megöltékÁlmos vezért, „nem mehetett be ugyanisPannóniába”. Arra, hogy eztmiért tehették, háromelmélet is létezik. 1. Egyesfeltevések szerint ekkor járt le Álmosmegbízatása, és ezutánfeláldozták. 2. Mások szerint akendét akkor kell feláldozni, ha döntőháborút veszít, mert ekkorbizonyossá válik, hogy meggyengültítélőképessége. 3. Aharmadik feltevés szerint Álmos fejedelemrituális feláldozásávalereje, bölcsessége éstehetsége átáramlik fiába, Árpádba.A forrásból azonban nem derül ki, hogy amegölés rituálisfeláldozás lett volna. Nem tudhatjuk, mennyirebefolyásolhatta a szerzőt Mózestörténete, aki elvezettenépét újhazájába, de ő maga nem léphetett beoda. Álmos igen idős ember (jóval 60 felettjár) ebben az időben, így nemzárható ki az sem, hogy mégistermészetes halállal halt meg.A honfoglalás nem egy év alatt zajlott le,és legalább két nagyobb szakaszban.Először az ország keleti felét, majdkésőbb a X. századelején a nyugati felét foglalták el.Utóbbira az adott alkalmat, hogy 899-ben Arnulfcsászárszövetséget ajánlott a magyaroknakBerengár ellen. A hadjárat idejénazonban meghalt Arnulf, így - hasonlóanSzvatopluk öt évvel korábbihalálához - a magyar felfogás szerintmegszűnt a szövetség, azItáliából visszatérőcsapatok elfoglalták a Dunántúltés 902-ben morvák által birtokoltészaknyugati területeket, ami után amorva állam megszűnt. Mindezek ahódítások nagyobb csatáknélkül zajlottak, a magyarok nemütköztek számottevőellenállásba. A magyarhódítástmegkönnyítette II. Mojmírés II.Szvatoplukrivalizálása, valamint a morvákatérő ismétlődő franktámadások is.Az ezt követő időszak hadjáratainakcélja láthatóan a katonailagellenőrzött terület, a mezsgye nyugatratolása volt az Ennsig, ahogy azt korábban azavarok is tették. A hadjáratok vezetőineknevét nem ismerjük, az egyetlen kivétel904, amikor megölték Kuszált,azaz Kurszánt, egyes források szerintlakomán tőrbecsalták, mások szerintcsatában esett el. Árpádfejedelemhalálának időpontja sem ismert.A magyar-keleti frank háborúktörténetében az első jelentősösszecsapásra 907-ben került sor, amikor apozsonyicsatábansikerült visszaverni a támadó keletifrankokat. A csatában elesett Liutpold bajor hercegés Theotmár salzburgi érsek is. A Salzburgi évkönyvekszerint ez volt a legszerencsétlenebbháború, Gyermek Lajoskirály Passauba menekült. Ezzel a magyaroknaksikerült a határt az Ennsnélbiztosítaniuk és ezutánkövetkezett a távolabbi kalandozásokkora.

forrás:Wikipédia