Főoldal » 2012 » Április » 20 » Az Andrássy út
23:21:56
Az Andrássy út


Az Andrássy út Budapest 2310 m hosszúságú sugárútja, mely Budapest VI. kerületében, a Terézvárosban található. Az út a Belvárost köti össze a Városligettel.

Korábbi nevei: 1768-tól Ellbogengasse (Könyök utca) a Bajcsy-Zsilinszky út és a Dalszínház utca között, az 1830-es évektől egy része Schiffmannsplatz (Hajós tér), később Herminenplatz (Hermina tér), az 1840-es években a Hajós utca és a Liszt Ferenc tér között Maurergasse (Kőmíves utca). A teljes lefutás hosszában 1883-tól Sugár út (Radialstrasse), 1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956. októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, 1990-től Andrássy út.
Terézváros fő ütőere a 19. századig a Király utca volt, ez kötötte össze a Belvárost a külsőbb területekkel és a Városligettel. Bár a Király utcán még villamos is közlekedett, keskeny vonalvezetése miatt a század közepére már nem volt képes a megnövekedett forgalom kiszolgálására. Ezen kívül Terézváros zsúfolt beépítettsége elzárta a természetes légáramlásokat, így tovább nehezítve az amúgy is egészségtelen és zsúfolt városrész helyzetét.
A problémák orvoslására vetette fel gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök egy új sugárút építésének tervét (Már a reformkorban is gondoltak egy új út létesítésére itt, lásd keretes cikk). Eleinte néhány képviselő ellenezte a tervet, mivel az új sugárút gyakorlatilag nem kapcsolódott az akkori országutakhoz. Végül 1870 decemberében a képviselőház rábólintott a tervekre, és 1870. évi LX. törvénycikkben a Sugárút építésével kapcsolatban a terület megszerzésére és kiépítésére 6,7 millió koronát, a kisajátításokra pedig további 9,7 millió koronát szavazott meg, mely utóbbi összeg az újonnan kialakítandó telkek eladásából visszafizetendő volt. Bár a Sugárút építése 1871-ben elkezdődött, a kivitelezéshez szükséges pénzügyi háttér megteremtésére csak 1872. március 9-én sikerült a hitelszerződéseket megkötni. Közben a kormány 1871-ben egy újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A két grandiózus új út egy akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren – az Oktogonon – találkozott.



Bár az útpálya hamar elkészült, a házak lassan épültek. Az építkezés kezdetén a korábbi zegzugos környéken leromboltak számos házat, így mintegy tízezer ember hajléktalanná vált átmenetileg. Az eredeti tervek szerint a Sugárúti épületeknek 1872-től 5 éven belül el kellett készülniük, a környező utcák házainak felhúzására 10 évet szántak. Az épületek tervezésével többek között Ybl Miklóst és Linczbauer Istvánt bízták meg. Az új út egységes eklektikus-neoreneszánsz stílusa ennek is köszönhető, nem csupán annak, hogy épületei egyazon időszakban keletkeztek.
Az 1873-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt 1876-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Ekkor ismét nagyszabású építkezési hullám vette kezdetét – immáron nem pénzügyi vállalkozókkal, hanem a felső-középosztály, illetve főurak részvételével: az első telektulajdonosok között volt többek között Szili Kálmán, Szemlér Mihály, gróf Erdődy István, gróf Keglevich Ilona, gróf Dessewffy Aurél, gróf Zichy Jánosné. Ők főleg a Sugárút legkülső részén, a villanegyedben építkeztek.
A mai Operaház helyén mocsaras környéken egy kétes hírű csárda állt, mely sokáig hátráltatta az új díszes Sugárút építését, de végül sikerült azt a telket is kisajátítani. Az út utolsó telkét 1885-ben építették be.
Az utat 1876. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Eleinte Sugár út-nak hívták, majd 1885-ben nevezték el gróf Andrássy Gyuláról. Az út a lovak patáit kímélendő fakockás borítású volt.
A Millenniumi ünnepségek (1896) közeledtével a Városliget felé a tömegközlekedés megoldatlansága ismét előtérbe került. Ekkor Balázs Mór (a Budapesti Villamos Városi Vasút vezérigazgatója) felvetése nyomán az Andrássy út alatt egy földalatti vasút építését határozták el, mely két év alatt el is készült, tovább növelve az új díszsugárút presztízsét.



Az Andrássy út megújításának gondolata az 1980-as évek végén merült fel. Elsőként az 1920-as években az
Oktogon és a Hősök tere közötti szakaszra telepített platánfák cseréje vált szükségessé. A fasor 80 százaléka elpusztult illetve menthetetlenné vált a levegő szennyezése, az utak sózása és leaszfaltozása valamint gomba betegségek miatt. Az 1989-ben meghozott döntés szerint a az Oktogon és a Körönd között a városi terhelést jobban elviselő ostorfákat, a Köröndtől kifelé platánokat ültettek. A fasor cseréjének ütemét a Millenniumi Földalatti Vasút rekonstrukciójához igazították.
A földalatti felújítását 1987 májusában kezdték el, melynek során az alagút födémszerkezetének szigetelését és megerősítését végezték el. A Népköztársaság útját a Hősök tere és a Körönd között lezárták, a szervizutakon csak tömegközlekedési eszközök haladhattak. A fasor felújítás 1989 novemberében indult és 1990-ig tartott. Egyidejűleg új öntözővezetékeket, járdaburkolatot, utcabútorokat és korhű kandelábereket szereltek fel.
A Földalatti felújítása 1995 márciusában folytatódott. Az Andrássy utat ismét lezárták a forgalom elől. A munkák keretében a földalatti födémszerkezetére újabb vasbeton réteget helyeztek és szigetelték azt. Kicserélték a Földalatti pályaszerkezetét és az Oktogonnál lévő közműalagútban a több mint 100 éves vízvezetéket és 11 állomás felújítására is sor került. A Földalattit szeptember 18-án, a teljes Andrássy utat október 21-én adták át a forgalomnak. A teljes felújítás 1996-ban ért véget. A főváros az Andrássy út új arculatának kialakítására 521 millió, az útpálya felújításra 175 millió forint
os összeget tervezett.

forrás: Wikipédia
Kategória: Világörökség | Megtekintések száma: 4845 | Hozzáadta:: hardapa | Címkék (kulcsszavak): út, Millennium, andrássy, földalatti | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]